Jól csak a szívével lát az ember!

Jól csak a szívével lát az ember!

– Beszéljünk a szívügyekről, mi is az az Érzelmi sík

A HR Specialista Emberismereti Módszer, és a Kronobiológia – Pszichogenetika Önismereti módszer egyik szempontja az ÉRZELMI SÍK.

Ezt a bejegyzést elsősorban munkáltatóknak írtam, a HR Specialista oldalon, de úgy érzem, szakmai tartalomként itt a magánéleti fejlődésedet ugyanúgy képes ez az anyag fejleszteni!

ÉRZELMI SÍK

Az érzelmi síkon azt a terhelhetőséget értjük összességében, amiből megállapítható egy emberről, hogy miként működik a szívügyeiben. De hogyan is kerül ez az üzleti világba, ide a pályázók felvételiztetését tanító oldalra?
A szívügy egyenlő azzal, hogy mennyire erős a saját érzelmi hatás, hogy mekkora ellenállást képes elviselni érzelmi megingás nélkül. Aszerint vizsgáljuk az egyént, hogy adni vágyása, vagy kapni vágyása van, és melyikből mennyi.
Ebből derül ki, hogy egy ember csapatjátékos-e, vagy sem. Hogy Vezetőnek alkalmas-e, vagy sem. Hogy képes e betölteni a munkakörhöz tartozó “küldetést”, vagy sem.

Mi van, ha terhelhető? Mi van, ha nem?

Ha terhelhető, akkor Ő lesz az elefánt a porcelánboltban. De, szó szerint. Nem bántok senkit, egyszerűen ez egy tény.  Aki pedig nem terhelhető, ő lesz a kis porcelán az elefánt életében. Ha érdekel a módszer, az iskolában ezt precíziós pontossággal, racionálisan tanuljuk. Itt csak tartalmi összefoglalót tudok biztosítani, de az alapokat így is megtanulhatod, és használhatod. Ehhez lesz majd két számpár, amelynek összege adja a terhelhetőség mértékét. Lényegében, ennyire egyszerű a módszer!

Van egy elefántunk, és egy porcelán babánk. Egyikőjüknek sem szabad, vagy kell megváltoznia. Viszont, mindkettőjüknek érdemes tudnia magáról, hogy Ő milyen, és ehhez mérten, csak az eszköztárából az aktuális típusú karakterekhez a legjobbat elővenni. Neked Emberként, vagy akár HR-esként, Vezetőként pedig tudnod kell, melyik ember a környezetedben  milyen, mert ehhez mérten tudod őket egymással együtt működtetni. Ha elefántokkal dolgozol, ne vegyél fel porcelánokat, vagy biztosítsd nekik egymás megismerését. (A családban egy kicsit más a szitu, ott nem csak felvétel van.. 🙂 )

Nem csapatépítő kirándulásra gondolok, hanem személyes bemutatkozásra. Biztosítsd például vezetőként nekik az ismereteket a oda-vissza, és képezd ki őket egymás erősségeiről, és mutasd meg nekik, hogy mi az, amit kerüljenek, mert a másik embernek az stresszt okoz. Ezeket én magam egyalkalmas, egy órás beszélgetéssel az elején, mármint felvételkor szoktam megejteni. A kollégáknak nem kell ismerniük a komplett módszert, és nem kell túlképzettnek lenniük, csak “emberből” ahhoz, hogy ennek legyen jelentősége. A közösségnek is, és az új érkezőnek is fontos a másikról tudnia, hogy hogyan tudnak komfortosan, jóérzéssel együtt dolgozni.

A munkahelyeken az összes bonyodalom a kommunikáción múlik! Az érzelmekhez tartozik az is, hogy:

Ami a szívemen, az a számon!

Sajnos nem minden karakternek ennyire könnyű. Van, aki nem képes arra, hogy egy mondatnál többet tudjon nyilatkozni önmagáról, vagy bármilyen semleges témáról. Ebből a másik véglet az, akinek folyamatosan jár a szája, és mindig, mindenről rengeteg dolog jut eszébe, hogy elmondja. Ezt eddig Te is megfigyelted már biztosan, de hol is jön be a képbe, hogy valaki emiatt hogyan válik jó vezetővé, dolgozóvá, csapatjátékossá.

Egy esettanulmány sztori jut eszembe, amiből megint azt kell előre tisztázzam, hogy nincs jó tulajdonság, meg rossz tulajdonság, egyszerűen, csak különbözőségek vannak! 

Van egy hajótörött brigádunk, akik hánykolódnak egy csónakban, és és éppen a túlélés lehetőségeit latolgatják. Sajnos rájönnek, hogy nem elegendő az élelem, és a víz a túléléshez, egy valakinek ki kell ugrania. Gondolkodni kezdenek…
Mit tesz egy önfeláldozó típusú ember? Ha tud úszni, ha nem, ha látja a túlpartot, ha nem, Ő, akkor is kiugrik!
Van még egy nagyon odaadó karakter a csónakban, nevezzük őt empatikusnak. Ő megnézi, felméri a helyzetet, van e lehetősége túlélni, tud-e úszni, látja-e a túlpartot, és ehhez hasonlók. Ha van esélye, akkor Ő is kiugrik. Nem az a sztori, hogy mindenki kiugrik, ne aggódj. Egyik sem ugrik, csak a reakciókat vesszük soron. Az önfeláldozó az egyetlen a karakter, aki a saját kárára is képes döntést hozni, és a többiek javára tenni, a saját bőre, vagy testi épsége veszélyeztetése mellett is! Az empatikus, már csak úgy tesz mások kedvére, ha az neki nem fáj, Van olyan is, aki úgy tesz, mintha érdekelné a többi ember, de csak azért, hogy őt szeressék. Mint egy cserealap.
De mondjuk ül még egy egoisztikus is a csónakban. Ő nézegeti a többieket, na nem azért, hogy kit tegyen ki (jó esetben), hanem mert közben megfogalmazza magában azt a mondatot, hogy: Én bizony ki nem ugrom. Nem vagyok én saját magam ellensége, szeretem magamat annyira, hogy túléljem! Maradok.
Van egy másik erős egoval rendelkező karakter is, aki megrendíthetetlen saját magában, szintén eléggé kedveli önmagát IS, és mindemellett hogy nem ugrik ki, azt is kimondja: Tartsatok velem, majd én megmutatom, hogyan élhetjük túl együtt, mindannyian! Ő, még az önfeláldozót sem engedné kiugrani a csónakból, őt is megmentené, mert nagyon erős az igazságérzete.

Azt hiszem megértetted, miért fontos tudnod valakiről, mennyit ér önmagának, és a többiek mennyit érnek neki.

Ehhez az érzelmi síkhoz tartozik az a képességünk, hogy mennyire tudjuk szavakkal kifejezni önmagunkat, és az érzéseinket. A kedves porcelánfigurából, erőszak hatására sem tudunk hangot kipréselni. Különösen, ha saját ügyeiről van szó, akkor inkább még dacból (csakazértse!) nem beszél. Van olyan személyiség, akinek pedig szinte muszáj hallatnia a saját hangját, bele is betegszik, ha nem beszélhet. Vagy, vannak, akiknek ugyanígy káromkodniuk kell, egyszerűen kénytelenek a legmocskosabb szavakkal, szélsőségesen fogalmazni, mert annyira intenzív érzelmeik vannak, még ebben is extrémen kiáradónak kell lenniük. A kell szó ebben az esetben nem stressz hatást jelent, hanem a természetes, de erős inditatást, ami ennyire erős késztetés, hogy kell-nek nevezzük. Például ügyfélszolgálatra, csak olyan munkaerőt érdemes felvenni, akinek erős ez a “kell”, és folyamatosan képes úgy hangot kiadni, hogy az számára komfortos. Porcelán babánkat pedig egy könyvelésre, vagy egy alkotói közösségbe ültessük be, ahol minimális zajjal találkozik, és nem szükséges a hangos beszéd! Továbbá, tudnunk kell róla, hogy őt hiába kérdezzük, hogy minden rendben van e, természetesen igennel fog válaszolni. Mert nem tud, képes, de nem komfortos neki beszélnie a saját problémáiról. Azt tapasztaltam, hogy ezek az emberkék, a legváratlanabb helyzetben nyilvánulnak meg. Egyet mondanak, de az nagyot szól. Az fájhat is másoknak, de lehet egy nagyon eltalált jóízű vicc is. A lényeg, hogy őrá figyelni kell. Ha őt betesszük az elefántok közzé, észre sem vesszük, egyszerűen csak feladja, és csendben elvész.. Miközben, önmagában hatalmas érzelmi viharok tombolnak, még a szeme sem rebben. Saját felelősségünk Őt más szemmel nézni. Ha erre nincs a cégnél ember, aki vigyázna rá, még szívességet is teszünk neki, ha nem vesszük fel!

Na, ez a téma sokszor fog szerepelni, rengeteg “ügyet” és problémát képes generálni. Hiszen az EMBER IGAZÁN A SZÍVÉBŐL MŰKÖDIK! Meg van még egy pont, amire igen jól reagál, azt a teste érzékeli, és cselekvésre készteti. A zsigeri energiák, zsigeri ösztönök területe. 🙂

HA ÉRDEKELNEK AZ ILYEN JELLEGŰ OKTATÁSOK,  GYERE TANULD MEG EZT AZ EMBERISMERETI, ÖNISMERETI MÓDSZERT, HOGY SOHA TÖBBÉ NE SZENVEDJ KONFLIKTUS HELYZETEKBEN!!!!

KATTINTS IDE!

által|2017-01-03T22:24:27+00:00január 3rd, 2017|Szakmai Tudástár|0 hozzászólás

Share This Story, Choose Your Platform!

About the Author:

Hagyj üzenetet

Go to Top