“Amikor megjelenik a lehetőség, más formában kínálkozik fel és más irányból jön, mint ahonnan várjuk. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik.”
“Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk.”
“Az utolsó lecke pedig az, hogy készen kell állnom arra, hogy bekövetkezik az, amire vágyom. Ha felkészültem, jön majd magától.”
“Minden újabb pillanat egy újabb világ. Bármi, ami az enyém, azt a következő pillanatban elveszíthetem, és bármi, ami távol van tőlem, a következő pillanatban az enyém lehet.”
“A nehézségeket nem veszem túl komolyan, mert ha így teszek, felnagyítódnak és megijedek.”
“Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”
“A siker nyolcvan százaléka azon múlik, hogy jelen vagy.”
“A szabad akaratot az Isten, és az Ördög is egyaránt tiszteli…”
“Ahogy mondani szoktam:
Van egy jó hírem, meg egy rossz, és mind a kettő ugyan az.
A jó hír: Szabad akaratot kaptunk az életünkhöz, amivel ha élünk, egyedül mi alakíthatjuk az életünket a nekünk legmegfelelőbb módon, az életünk csak a saját döntéseinktől függ és senki, semmi sem akadályozhat meg bennünket szívünk vágyainak beteljesítésében.
A rossz hír: Szabad akaratot kaptunk, ezért senkit, semmit sem hibáztathatunk azért, ha éppen számunkra előnytelenül alakul az életünk, mert a felelősség száz százalékig csak a miénk.”“Az élet alapja a szabadság, célja az öröm, és eredménye a fejlődés!”
“Ha segíteni már nincs mód a bajon,
Adj túl minden keserves sóhajon.
Ki azon jajgat, ami megesett,
A régi bajhoz újat keresett.”
“Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól,
de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől.”
“Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad –
egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel,
egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.”
“Az élet nagy MIÉRT-je egy olyan tevékenység, amellyel harmonikus rezgésben vagy Te, és a célközönséged, azaz a vevőid, és akár a családod is.
És a Te erkölcsi kötelességed az, hogy eljuttasd ezt minél több emberhez!
“Az emberek nem a sorsuk,
hanem csupán a saját elméjüknek rabjai.”
“Ahogyan a használatból kikopott vasdarab rozsdásodni tud,
úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme.”
“Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek,
de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.”
“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük.
Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”
“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani,
mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”
“Mi tehát az élet értelme?
Az élet értelme, maga az élet, semmi más. Az élet, amellyel megbirkóztunk, értelmes. Csak akkor tekinthetjük értelmetlennek az életet, ha nem nézünk vele szembe, és nem fogadjuk el olyannak, amilyen. Az élet értelme ezért alapvetően attól függ, hogy mit kezd az egyén azzal, amit eléje tettek.
És mi a beteljesült élet?
A beteljesült élet, azt mondanám, olyan, amelyben összhangban érzem magam a valósággal, ami olyan, amilyen. Ha tehát összhangban érzem magam a szüleimmel, úgy, amilyenek, az őseimmel, amilyenek, a kultúrával, amelyben élek, úgy amilyen, a sorsommal, a korlátaimmal, mindennel úgy, amilyen, és a lehetőségeimmel, amelyek előttem állnak.A boldogság
Sok ember üldözi a boldogságot, mert úgy vélik, hogy nekik kell utolérniük. Ilyenkor, mintha szemellenző lenne rajtuk, csak rohannak és rohannak. Pedig a boldogság valójában utánuk fut, és nem tudja beérni őket, mert annyira gyorsan szaladnak a boldogság után.
Engedd ki a kezedből a boldogságot. Ha ezután megjelenik és bekopogtat, te ajtót nyitsz neki. De akár nyitva is hagyhatod az ajtót, hogy a boldogság jöhessen és mehessen, ahogy kedve tartja. Akkor tényleg otthon fogja érezni magát nálad.”
“Ha valamilyen külső ok miatt szomorú vagy, a fájdalom nem magának a dolognak a következménye, hanem annak, ahogyan az adott dolgot értékeled; ezt az értékelést pedig hatalmadban áll visszavonni bármely pillanatban.”
“Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit -kerül, amibe kerül- meg tudjuk valósítani.”
“A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.”
„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”
“Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.”
“Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.”
“A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”
„Legyél a változás amit a világban látni szeretnél”
“Soha ne nézz vissza ha nem tudsz nevetni. Soha ne nézz előre ha nem tudsz álmodni.”
“Az élet nem pislákoló gyertya, mely gyorsan leég, hanem lobogó fáklya, amit csak rövid ideig tartok a kezemben, és azt kívánom, hogy minél vakítóbb fénnyel lángoljon….. ”
“Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak.”
“Nagy dolgok megvalósításához nem csak cselekednünk kell, de álmodoznunk is; nemcsak terveznünk, de hinnünk is.”
“Amit gondolunk, azzá’ leszünk. ”
“Az önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog. ”
“Azok az emberek, akik azt mondják, hogy valamit megpróbálnak, gyakran nem tesznek semmit. Olyan, mintha arra várnának, hogy akadályba ütközzenek, amely megakadályozza őket a cselekvésben. Ha valaki valamit tesz, elvárja a sikert. Ha valaki valamit megpróbál, arra vár, hogy valami közbejöjjön.”
Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni,és majd a szájunkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
– Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
– A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
– Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk…”
“Minden hátrány magával hozza a vele egyenértékű előny csíráját.”
Bársony Nyuszi és Bőr Lovacska
– Mi az, hogy “igazi”? – kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. – Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
– Az, hogy “igazi” az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska. – Az, hogy “igazi” vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
– Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
– Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. – De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
– Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
– Nem hirtelen történik, – mondta Bőr-lovacska – csak történik. Lassan. Sokáig tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha “igazi” vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.
“Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és a többi emberről, a dolgok és az emberek megváltoznak vele szemben… Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít… Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk… Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye… Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük…”
Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
“Ha egyetlen szerszámod a kalapács, akkor hajlandó vagy minden problémát szögnek látni.”
“Az Élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.”
“Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.”
“Az életben nincsenek csaták, csak választási lehetőségek.”
“Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.”
“Az embereket három csoportra lehet osztani: azokra, akik elmozdíthatatlanok, azokra, akik mozgathatóak, és azokra, akik mozognak.”
“Ha arra a pillanatra vársz, amikor minden kész, akkor soha nem fogsz semmit elkezdeni.”
“Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.”
“Csendes tengeren nem lesznek a tengerészek tapasztaltak.”
“Ne félj megtenni egy nagy lépést. Egy szakadékot sem lehet két kis ugrással átszelni.”
Egy elefántot is megehetsz, csak falatonként!
“Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit csinálunk, de azért is, amit nem.”
“Ahhoz, hogy felfedezzünk egy új kontinenst, készen kell lennünk arra, hogy elveszítsük a part biztonságát. ”
“Vannak, akik mindig biztosra akarnak menni. Ez a kudarc legbiztosabb útja. ”
“A világ legtöbb fontos dolgát olyan emberek érték el, akik akkor is tovább próbálkoztak, amikor már semmi sem segített. ”
“Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy. ”
“A sikeres életvitel megvalósítása céljából, a következő két dologra lehetsz igazán hatással:
1. Mit akarsz elérni az életedben?
2. Mit vagy hajlandó megtenni mindezért?”
“Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.”
“Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.”
“Céljaink határidős álmok.”
“Minél pontosabb elképzelésünk van a célunkról, annál kevesebb “fegyelemre” van szükség. A szenvedély helyettesíti a vasfegyelmet.”
“…oda korcsolyázz, ahol a korong lesz, ne oda, ahol volt.”
“Ha meg tudsz fogalmazni egy problémát, akkor meg lehet oldani.”
“A pénz nem véletlenül pottyan az életünkbe. A pénz leginkább az energia különleges formája: Minél több energiát fektetünk az élet valóban fontos dolgaiba, annál több pénz áramlik hozzánk.”
“Folyamatos változás nélkül nincs élet.”
“Semmi sem állandó csak a változás maga.”
“A haladás szép szó. De a változás az előidézője.”
“Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad.”
“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”
“Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
“Bármilyen félelmet le tudsz győzni, ha erre felkészíted a tudatodat. Emlékezz, a félelem nem létezik máshol, csakis a tudatodban!”
“Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla! Csak ne panaszkodj!”
Nem tudom, mit rejt a sorsod,
mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
s őrizd meg a boldog perceket.
“Gondolkodj bátran, ne félj attól, hogy hibákat követsz el!
Tartsd nyitva a szemed, az apró részleteket is vedd észre,
és legyél mindenben mértéktartó, céljaidat kivéve.”
“Félni annyi, mint tönkretenni azt, ami van, azzal, ami nincs.”
“Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.”
“Az orchidea nem veszíti el illatát, csak mert senki sem szagolja,
a csónak nem süllyed el, csak mert senki sem ül benne.
A bölcs nem hagyja el az Utat, csak mert senki sem ismeri azt.”
“Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem.
Mert akkor van rá nagy szükségem.”
“A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.”
Az út, amin jársz, a tiéd, és nem kívánlak elbizonytalanítani, de néha a legnagyobb ellenségünk önmagunk, és a legnagyobb harcot a bennünk lakozó sötétséggel kell megvívnunk. Vihar közeledik, és olykor megesik, hogy a biztos menedék kulcsa rejtve marad előttünk, míg néha közvetlenül az orrunk előtt van.
“Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad – egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.”
“Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.”
“A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.”
A szerelem nagy pillanataiban, amikor a külső és a belső világ között a fal leomlik, és nem tudod többé, hol a kint és hol a bent, a test lélekké válik és a lélek testté.
Nem vagyok a sors áldozata – gondolta minden percben -, hiszen merek kockáztatni, átlépni a korlátaimat, és olyan kalandban lesz részem, amelyre majd öregkoromban, egy unalmas délutánon nosztalgiával emlékezhetek – bármilyen abszurdnak tűnhet is ez.
A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással,
amikor a testek még nem is látták egymást.
“Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz.
Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz.
Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid – remélem, Te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz.
Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél.
Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz.
De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd.”
Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre, egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy.
Mondtam már, hogy hétszer csapott belém a villám? Egyszer, amikor a kutyámat sétáltattam.Nem látok már sokat a szememmel, a fülemmel is alig hallok. Néha fogalmam sincs, hol vagyok. Mindig elfelejtek valamit. De tudod mit? Isten mindig emlékeztet arra, milyen szerencsés vagyok, hogy élek.
Életünket a lehetőségeink határozzák meg. Azok is, amiket elszalasztunk.
Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed.
“Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.”
Ha szeretnénk valamit egy gyermekben megváltoztatni, először meg kell vizsgálnunk, hogy nem olyasmiről van-e szó, amit saját magunkban kell megváltoztatni.
A sors megtalálja az emberek között a maga kiválasztottjait, és megajándékozza őket a tisztánlátás erejével, hogy felfogják és megértsék nem csak az őket körülvevő tárgyak lényegét, hanem átlépjék az érthetetlen határát is. Lehetséges, hogy egy kiválasztott sem tud megmagyarázni mindent, de az a tulajdonsága, hogy megsejt és meglát dolgokat jó előre, ez olyan nagy érték, amely az emberek összességét kell, hogy szolgálja.
Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk – hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És… boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, – ahol a lélek még nem koszos.
„Légy kedves a barátságtalan emberekhez – nekik van rá a legnagyobb szükségük.”
“Úgy van az élettel is, mint a mesével. Nem a hosszúsága számít, hanem az, hogy mennyire jó, és mennyire tudod élvezni.”
Ne félj a világtól. Csak az ismeri önmagát, aki a világ fölé hajolt egyszer. Látott mélységet, magasságot és nem szédült el.
Én azt tartom, aki megmondja az igazat, akár jó, akár rossz, akár csúnya, az nyugodtan alhat, és én aludni szeretek écaka. A többi a jóisten dolga.
Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.
Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
“Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz.
Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz.
Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád, hogy te rontottad el az életét, hanem
megköszöni, hogy mellette vagy és tanítod őt.
Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül, mert szeret.”
Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.
A NAGY kérdés:
– Vajon mit lennél hajlandó megtenni akkor, ha biztos lennél abban, hogy a terved beválik, és minden csodálatosan sikerül…?
– Tedd meg! MOST!!!
“Ha csak napos időben mész előre, soha nem fogod elérni a célodat.”
Sokszor gondoltam rá, hogy feladom, amikor úgy éreztem, Isten már nem figyel rám, sokszor kellett irányt váltanom, máskor pedig le is tértem az utamról. De mindennek ellenére visszatértem és továbbmentem, mert meg voltam győződve arról, hogy nem élhetem másképp az életem. Megtanultam, hogy mely hidakon kell átkelnem és mely hidakat kell fölégetnem.
A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.
Ne járj se gyorsabban, se lassabban, mint a lelked. Mert lépésenként tanítja meg, miben vagy hasznos. Lehet, hogy részt veszel egy nagy csatában, amely segít megváltoztatni a történelem menetét. De az is lehet, hogy csak rámosolyogsz valakire, aki éppen az utadba vetődik.
“Nehézség”: így hívják azt a régi eszközt, amely kizárólag arra szolgál, hogy segítsen meghatároznunk önmagunkat.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat a szívünkbe rejtsük. Mint például azt a szót: “szeretlek”. De ne várjuk el cserébe, hogy mi is ugyanezt halljuk. Azért szeressünk, mert szeretnünk kell. Másképp az élet elveszti értelmét, és a nap sem ragyog többé.
Ahogy haladok a jövő felé, utamat segítik a múltbéli botlásaim után maradt nyomok.
Az emberek többsége azt hiszi, hogy csak adni nagylelkűség. Pedig az elfogadás is a szeretet aktusa. Hagyni, hogy boldoggá tegyenek minket, amitől a másik is boldog lesz.
Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.
Mi a legviccesebb az emberben? (…) Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna.
Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
– Nem unod a várakozást?
– Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
– Miért?
– Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása.
Nem test vagyok, amelynek lelke van, hanem lélek, aminek van egy látható része, amit testnek hívnak.
A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer.
Mindannyian gyerekkorunk óta azt hallgatjuk, hogy azt, amire vágyunk, lehetetlen elérni. Ahogy telnek az évek, úgy halmozódnak fel bennünk az előítéletek, a félelmek és a vétkek homokszemcséi. Szabadulj meg tőlük! Ne holnap, ne is ma éjszaka, hanem most, azonnal.
“A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
A trón magasba emel, az oltár megszentel.
A Férfi az ész, a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.
A hőstett nemessé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
A Férfié a hatalom, a nőé az érzelem.
A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság.
A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.
A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.
A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.
A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.
A Férfi gondolkodik, a Nő érez.
A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.
Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.
A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.
Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.
A Férfi templom, a Nő a szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentély előtt térdet hajtunk.
A férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az Ég.”
“Férfiszem:
Nekünk, férfiaknak, több szemünk van.
Nézhetlek az ágyékommal.
Nézhetlek a szívemmel.
Nézhetlek a két józan szememmel.
És nézhetlek a homlokom közepébe rejtett, látó csillagszememmel.
Ha csak az ágyékommal látlak: kívánom a tested.
Ha csak a szívemmel látlak: szerelmes leszek beléd.
Ha csak a két szememmel nézlek, értelek, és nem értelek, mert a férfiszem igazán nem látja a nőt.
De ha a csillagszememmel nézlek, látlak is, értelek is, szeretlek is.
Ez a szemem azonban már nem Férfi- hanem Emberszem.
És az Embert látja benned.Női szem:
Nézhetsz az ágyékoddal, és akkor kívánsz engem.
Nézhetsz a szíveddel, és ha ismerősnek tűnök, belém szeretsz.
Nézhetsz a két okos szemeddel, és megláthatsz bennem valakit, akit érteni vélsz, de akit sohasem érthetsz meg, mert számodra a férfilélek érthetetlen.
De ha a csillagszemeddel nézel, az Embert látod bennem. Hozzád hasonlót, aki éppolyan egyedül van, mint te.
Csillagszemed már nem női szem. És már nem csak férfinak lát engem.
Túllát a sorsszerepeken.
Az eszményi párkapcsolatban valamennyi szemünkkel látunk egyszerre.”
Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!
Hiszem, hogy az egész világ boldogabb lesz attól, ha két ember, csupán két ember, boldogabb.
És ahogy neki szüksége van a lányra, úgy a lánynak is szüksége van rá. Ez a Másik Felek bölcsessége: mindig felismerik egymást.
Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (…) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.
Az emberek minden kapcsolata a világgal az öt érzéken keresztül történik. (…) Nem számít, hogy a szex erejében a bölcsességet vagy a gyönyört keresed: az élmény így is, úgy is mindig teljes lesz. Mert ez az egyetlen olyan emberi tevékenység, amely egyszerre érinti – vagy legalábbis kellene, hogy érintse – mind az öt érzéket.
Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el.
Ebben a pillanatban (…) megértette, a szerelem nagyon is színes: mintha ezer szivárvány ragyogna egymáson. “Mennyi dologból maradtam ki, csak mert féltem az elvesztésétől” – gondolta, miközben a szivárványt nézte.
Nem lehetsz öreg és bölcs, ha nem voltál fiatal és őrült.
Ne feledd, hogy van, amikor a csend a legjobb válasz!
Ha felteszel egy kérdést, amire nem akarsz választ hallani, akkor olyan választ fogsz kapni, amit nem akarsz hallani!
Az élet egy mámoros keringő, mely feltáncol az égig. A boldogság csak attól függ, hogy kivel táncolod végig!
Soha ne félj az árnyéktól, egyszerűen csak azt jelenti: valahol a közelben ragyog a fény!
„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak, és nagyon boldogok legyünk.”
„Az emberi fajnak két nagy problémája van. Az első: eltalálni azt a pillanatot, amikor valamit el kell kezdeni. A második: eltalálni azt a pillanatot, amikor abba kell hagyni.”
Ki kell úsznunk a komfortzónánkból, hogy egy hullám megváltoztassa az életünket.
“Fordítsd az arcod a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el.
Legbenső félelmünk
Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.